Debrecen X. évfolyam 06. szám 2008. február 20.

Reális vízió: „tiszta” energia?

Harminchét éve dolgozik a Debreceni Egyetem Meteorológia Tanszékének élén Tar Károly. Az agrometeorológiát, a domborzat és a klíma hatását is kutatja, ezúttal a szakma jövőjéről és a „tiszta” energiáról kérdeztük.

Mi az ön személyes hídja a szakmához? A pálya kezdetén is klimatológusnak készült?

Becsületes foglalkozásom is van; matematika–fizika szakos középiskolai tanár szakon végeztem az egykori Kossuth-egyetemen. A meteorológiai tanszék akkori vezetője az évfolyamfelelősön keresztül megkeresett, nem jönnék-e ide, a tanszékre dolgozni. Akkor én igent mondtam azzal, hogy egy évig itt maradok. Hát ez lett belőle…


Mára több mint százötven publikációval büszkélkedhet; ötletadója, szervezője volt számos hazai szimpóziumnak, konferenciának. Akad-e kedvence a sok tárgy közül?

A rendszerváltás előtt folyamatos volt a tanszéki reform, tanítottam általános meteorológiát és számítástechnikát is. Mígnem addig ügyeskedtem, hogy a földrajz szakosoknak sikerült bevezetni egy számukra igen ellenszenves tantárgyat: a matematikai statisztikát. Tanszékünk legerősebb profilja tradicionálisan az agrometeorológia volt, főként az erdők, mezőgazdasági területek klímáját kutatták. Ma két fő kutatási irányunk van, egyik a megújuló energiaforrás – elsősorban a szélenergia –, a másik a városklíma.


Milyen a szakma jövőképe? Mit tartanak a következő évtized kihívásának?


Klimatológusként és meteorológusként is legnagyobb kihívás, hogy tisztázni kell az éghajlatváltozással kapcsolatos problémákat. Ma már létezik egy kormányközi testület, ami a világ szakembereivel konzultálva időközönként kiad bizonyos jelentéseket. Mégis, bizonyos jelenségek kapcsán túl általánosak ezek a megfigyelések.

Mi az, ami a kiterjedt technikai apparátus mellett is máig megoldásra váró probléma?


Nagyjából minden jövőt illető számítás az üvegházhatásból adódó gázkibocsátásokkal függ össze. Az energiatermelést e téren is felelősség illeti – főként az üvegházgázok koncentrációjának növekedéséért –, ezeknek nagy százaléka a fosszilis energiákat égető hőerőművekben történik.


Mit tart „reális víziónak” az életminőség javításához? Milyenek ehhez a helyi adottságok, és mihez kellene több kreativitás?


Közép- és hosszú távon is a megújuló, vagy „tiszta” energiák hasznosítása hozhat megoldást. Ezek a szélenergia, a napenergia, a vízenergia, melyeket „légköri erőforrásoknak” is nevezünk, hiszen a légkör engedi át például a napsugárzást is.

K. Cs.


(A közelmúltban a Debreceni Egyetem két professzora – Berényi Dénes és Tar Károly – kapta meg a Nagyváradi Egyetem díszdoktora címet. A velük készült interjúk bővebben a Debreceni Disputa későbbi számában olvashatók.)


D E B R E C E N,  2 0 0 8 . F E B R U Á R 2 0 .

Forrás: http://www.deol.hu/dbarch/10/06/10-06_17.pdf