Az 1999-2000 során végzett debreceni keresztmetszet mérések eredményei:

  • A hősziget megléte Debrecen esetében igazolható.
  • Az átlagos maximális hősziget intenzitás értéke között a nyári és téli félévben nincs jelentős különbség, bár az abszolút maximumot nyáron mértük.
  • A debreceni hősziget intenzitási görbe általánosságban magán viseli az Oke által leírt fő jegyeket („szirt", „fennsík" és „csúcs"), de ezek mellett több speciális jellegzetességgel rendelkezik.
  • A domborzat mikroklimatikus hatásának következménye a „völgy" megjelenése az É-D-i keresztmetszeten.
  • A városi „szirt" megléte, illetve kifejlődöttségének mértéke attól függ, mennyire éles a határ a városon kívüli mezőgazdasági- és parlag-, vagy erdőterületek és a beépített városi térszínek között. Csak olyan helyen jelentkezik markánsan, ahol rövid távolságon belül gyorsan megváltozik a beépítés sűrűsége, illetve a mesterséges talajfedés aránya.
  • A kertes-családiházas beépítésű területeken a beépítés sűrűsége és a mesterséges talajfedés aránya fokozatosan növekszik. Ennek következtében a hősziget intenzitási értékek is fokozatosan növekednek, ami a görbén az Oke által leírt „fennsík" helyett „lejtőt" hoz létre
  • Az É-D-i keresztmetszeten a városközpont beépítési viszonyaihoz igazodva a görbén a „csúcs" helyett magasabb „fennsík" jelenik meg. A lakótelepek, ahol nagy a beépítés sűrűsége, az épületek átlagos magassága és a mesterséges talajfedés aránya a hősziget alközpontjaiként jelennek meg az intenzitási görbén.